Anya és lánya közötti szeretetről és erős ragaszkodásról szól az érzelmekre igen ható történet. A nehézségek ugyan elválasztják őket egymástól, ám "össze is kovácsolják” a két szívet. A regényben többek között megismerkedhetünk egyes török népszokásokkal, hagyományokkal és betekintést nyerhetünk a vidéki, falusi élet hétköznapjaiba. A könyv legfontosabb üzenete mégis az, hogy a szeretet mindent legyőz.

 

(részlet a könyvből)

„- Tessék, vedd el, Fadis! Neked adom a legjobb csuszkakövemet. Mindig kérted tőlem, de soha nem adtam. Ezzel ott majd mindenkit legyőzöl az ugróiskolában.
Fadis tapsolt örömében:
- Éljen soká Hasan!
És még egyszer megölelte a fiút. A követ elvette és zsebre rakta. Még mást is akart mondani, hogy megköszönje Hasannak a jóságát, de Bekir efendi felemelte őt és felrakta a buszra. A busz az iskola előtt haladt el. Fadis kinyújtotta a nyakát és bámult előre. Látni akarta még egyszer utoljára az iskolát. Egyszerre csak felugrott a helyéről és izgatottan ezt kiáltotta:
- Sofőr bácsi, kérlek, állj meg!”