A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja egy haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik.

 

(részlet a könyvből)

„Előfordult – nem túl gyakran, de azért előfordult -, hogy egy-két katona ott maradt náluk vacsorára. Ilyenkor habzó italokat szolgáltak föl, őt és Gretelt ellenben, miután lenyelték az utolsó falatot, fölküldték a szobájukba. Lent pedig magasra csapott a jókedv; még énekeltek is. A papa és a mama nyilván élvezte a katonák társaságát; ebben biztos volt Bruno. A csíkos pizsamások közül azonban soha senkit nem hívtak meg vacsorára.”