A kalandot kereső három királyfinak mindenesetre alaposan fel van adva a lecke. Föl kell kutatniuk és meg kell szerezniük az ősi kínai történet cserepeit. Hogy aztán egyvégtében elmesélve megszabadítsanak egy fiút a rontás alól. Míg feladatuk teljesítésén fáradoznak, számos kalandba keverednek, barátokra, jó- és rosszakarókra tesznek szert. A történet végére apránként minden szereplőről megtudjuk, hogyan is áll türelem, megértés, barátság, hűség, becsület, valamint ész, bátorság, ügyesség és kitartás dolgában.

 

(részlet a könyvből)

„A nagymama, bizonyos Mária (nyugalmazott királyné) azért megjegyezte, hogy okos ember sosem unatkozik.
Ők nem is úgy unatkoznak, tiltakoztak a királyfiak, és elmagyarázták, hogy voltaképpen nem is unatkoznak, csak éppen szívesen belebocsátkoznának valami erőt próbáló Igazi Kalandba.
Hogy mi légyen a kaland, arról éles viták folytak. A Legidősebb királyfi lovagi tettet szeretett volna véghez vinni. Például legyőzni a Hétfejű Sárkányt (de már egy Ötfejűvel is beérte volna, csak elkezdhesse végre). A legkisebb, aki még nem volt szerelmes, szívesen kiszabadított volna fogságából egy gyönyörű hercegnőt (de ha csak tehenészlány az illető, az se baj). A Legközépső valami Furfangos Feladatot szeretett volna megoldani, például megtalálni a kivezető utat egy útvesztőből (vagy legalábbis az iskolamester által legutóbb feladott számtanpéldát elsőre helyesen megoldani).”