Samu és papája kalandjai folytatódnak a sorozat új kötetében. Papa mindenhova magával cipeli unokáját, amit Samu nehezen visel el. Felcsillan a szabadság reménye, mivel papa nősülni készül…

 

(részlet a könyvből)

„A Papa tudja, hogy én nem szeretem a kisgyerekeket. A kisgyerekek folyton sírnak, hülyeségeket nyávognak, és a földhöz verik magukat, ha akarnak valamit.
- Jaj, Samukám! – csóválta a fejét Papa. – Hogy mondhatsz ilyet? Nincs kedvesebb jószág, mint egy kisgyerek!
- Én mégis inkább kutyát tartanék – mondtam.
- Akkor nem vagy az unokám! – mondta Papa, de nem komolyan. – Én imádom a kisgyerekeket. Olyan kis ennivalók néha, hát nem?
- De, ennivalóak – nyaltam meg a számat, mert szeretem a kannibál vicceket.
A Papa persze vihorászott rajtam, és kicipelt a játszótérre.
- Na gyerünk, fiatalember! – visított a fülembe. – Most majd a Papád megszeretteti veled a kisgyerekeket egy életre.
„A spenótot hamarabb” – gondoltam, de mentem, mert tudtam, hogy úgyis nekem lesz igazam, és megnyerem a fogadást. Mert persze fogadtunk két gombóc fagyiban. Ha megszeretteti velem ezeket a törpéket, ő győz, ha nem, akkor fizet. Már a számban éreztem a csokifagyi ízét.”