Turpi egy óriási szélviharba keveredik, s mire feleszmél a felhőgyárban találja magát. A felhőgyári munkásokhoz kerül, akik el akarják dönteni, hogy melyikük felhője a legszebb. Turpi fenekestül felforgatja az életüket.
Â
(részlet a könyvből)
„Torkos Turpit egy szélvihar sodorta a felhőgyárba. Dühöngött a szél, eszeveszetten hajszolta, sodorta mindazt, amit csak útja során a magasba kaphatott: félszemű macskát és lyukas lavórt, elszabadult sátorponyvát és szakadt újságpapírt, fogatlan fésűt, fél pár bakancsot, sopánkodó öregasszonyt, tarka tehenet. Így repítette Torkos Turpit is ismeretlen tájak felé, s ki tudja, meddig röpítette volna, ha Torkos Turpi meg nem kapaszkodik a lila színű gyárkéményben, és egy boldog „Juhhé!” kiáltással le nem szánkázik rajta. Derekasan teletömte a bendőjét az illatos vattacukorból, s hamarosan mély álomba merült.”
|